Lelkizés

Hogyan szerezzek barátokat, ha zárkózott vagyok?

Ha te is az introvertáltak táborát erősíted, biztos a végtelenségig unod már a következő mondatokat: „Ne légy már ilyen szégyenlős!”, „Csak menj oda hozzá bátran”, „Veled egyidős, nem harap! Biztos jó barátok lesztek”… A sort még sokáig folytathatnám arról, hogy kinek hány barátja van, vagy éppen miért csak te ülsz otthon, de nem akarlak untatni, úgyis mindenki azzal nyaggat, hogy barátkozni kell!

De vajon tényleg?

Persze, barátkozni nem az ördögtől való, de nem is kötelesség. Nem a Facebook ismerősök számától leszel boldogabb, hanem attól, ha van kinek elmondani a dolgaidat, amikor úgy érzed, hogy valami igazán kikívánkozik. Van, aki sokszor és sokféle embernek szeret fecsegni, van, aki inkább megtartja a titkait és magában pörög. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor vannak az extrovertáltak és az introvertáltak.

A két csoport látszólag teljesen ellentétes, vannak a laza társasági emberek és a visszahúzódó csendesek. Elsőre érezhetjük, hogy az extrovertáltaké a világ, hiszen olyan könnyen boldogulnak minden helyzetben! De nyugi, az introvertáltság sem egyenlő a magánnyal 😉

Hogyan barátkozz introvertáltként?

Hát először is, ne akarj mindenáron minél több havert. Ne erőltesd, de ne is zárkózz el másoktól. Ha valaki megszólít, már csak felelni kell, de te is nyugodtan kezdeményezhetsz. A legegyszerűbb, ha olyan témáról beszélsz, ami érdekel, és akár órákig is tudnál róla beszélni (fejben legalábbis). Ez lehet egy könyv vagy egy film, bármilyen hobbi, amit szeretsz. Azért is jó ilyen témát keresned, mert ebben könnyebb feloldódni, a beszélgetés élvezetes, és nem kell „megerőszakolnod” magad. Ma már nagyon sok netes fórum is ezt célozza meg: hasonló érdeklődésű emberek osztják meg egymással a gondolataikat.

De mi van, ha csak a neten megy?

Ha úgy érzed, hogy írásban bármit ki tudsz mondani, de élőben már elakad a szavad, hidd el, azzal sem vagy egyedül! Sajnos ettől még nem lehet megúszni a szóbeli helyzeteket, de van pár trükk, amivel feloldhatod a torkodban a csomót.

Először is nyugi, nincs tétje a dolognak. A gyomorgörcsöt tartogasd a súlyosabb helyzetekre- A másik fél kíváncsi arra, amit mondani akarsz, úgyhogy biztos meg is várja, még ha lassabban vagy akadozva is megy.

A bejáratott, kedvenc témáiddal kezdd, azoknál úgysem kell keresni a megfelelő szót, jönni fog az magától.

Ha pedig nem akarsz több infót megosztani, kérdezz! Ha szerencséd van, a másik fél extrovertált, és csak úgy ömlik majd belőle a szó. Ha nem, akkor is kialakítod a kölcsönösséget, és máris elkezditek megismerni egymást.

Fontos, hogy lépésekben haladj. Ne az „osztály rémét” akard azonnal megismerni. Kezdd a szimpatikus, számodra kedves arcokkal. Hiszen nem kell, hogy mindenki a barátod legyen. Ez nem egy verseny.

És végül, fogadd el, hogy neked is vannak szükségleteid. Ha éppen az, hogy egyedül légy, akkor nyugodtan vonulj el. Ha egy kicsit beszélgetnél, akkor bővítsd ki a határod, és tégy egy lépést mások felé. Most ne mások elvárásával törődj, mert ha akkor barátkozol, amikor pl. a szüleid szerint ideje lenne, akkor tuti nem lesz jó élményed, és inkább örökre a szobádban maradsz.

Egyszóval, szerintem kamu, hogy az introvertált emberek nem tudnak barátkozni. Inkább csak arról van szó, hogy nem mindig akarnak. Szerintetek?

Harsányi Kata

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!