Kultúra

Ilyen volt az első fesztiválélményem

Kicsit féltem, hogy 15 évesen mit fogok csinálni egy ilyen nagy fesztiválon mint a VOLT, de szuper élményekkel gazdagodtam. 

Ha nyár, akkor fesztiválok. Legalábbis ezt szokták mondani. Nem igazán értettem, hogy miért kell ezekből olyan nagy felhajtást csinálni, egészen addig, amíg meg nem láttam ősszel a Linkin Park oldalán, hogy jönnek Magyarországra. Pontosabban a Volt fesztiválra. Nagyon lázba jöttem, ugyanis ők a kedvenc bandám, mindenképpen el szerettem volna menni a koncertre. Én még csak 15 éves vagyok, szóval féltem, hogy a szüleim nem egednek el, de a testvérem felügyelete mellett belementek. Idősebb barátoktól hallottam különböző történeteket az ilyen fesztiválokról. Kicsit féltem, mert otthon se nagyon szoktam bulikba járni, és most egyből belecsöppentem egy ilyen nagy fesztiválba.

Amíg autóval felértünk Sopronba, bőven volt időm agyalni azon, hogy hogyan viselkedjek majd a fesztiválon, hogy ne tűnjek nagyon ki a tömegből. Persze akkor még nem tudtam, hogy teljesen felesleges ezen gondolkodnom. Kitettek minket a kocsiból, megkerestük a kaput, ahol megkaptuk a karszalagot. Azt hittem több kilométeres sor fog állni, de pár perc alatt átjutottunk. Mielőtt bementünk a biztonságiak átnézték a cuccaimat, igazából csak egy pillantást vetettek rá és mehettem is tovább. Amint beértünk egy nagyon hangulatos helyen találtuk magunkat. Az első dolgunk az volt, hogy vettünk innivalót. Az árak nem voltak túl barátságosak, aki igazán jól szeretné magát érezni annak ajánlott több pénzt vinni. A fesztiválon volt egy Aldi is, ami szerintem nagyon hasznos volt, csak általában ott is tömeg alakult ki.

A testvéremmel felfedeztük az egész területet. A Linkin Park 9-kor kezdődött és féltem tőle, hogy addig csak unatkozni fogunk. De a civil zónában voltak különböző standok, ahol érdekes dolgokat lehetett kipróbálni. A Magyar Postánál küldhettél képeslapot, a cserkészeknél meg kellett oldani egy bűntényt, kipróbálhattad az írógépet. Számomra a legérdekesebb az volt, amikor azt akarták szemléltetni milyen ha 12 km/h-val becsapódsz. Röviden csak annyi, hogy majdnem kiszakadtak a belső szerveim, legalábbis ilyen érzés volt. Úgyhogy ezek után már tuti mindig bekötöm magam a kocsiban. A fesztiválon mindenki nagyon kedves volt és ez engem meg lepett. Bárkivel is kezdtem el beszélni, mindenki közvetlen volt és barátságos, és ez nekem nagyon tetszett. A koncerten viszont attól féltem, hogy nehogy bepancsoljanak egyet a szemem alá, vagy hasonló. De ott se volt semmi probléma. Otthon éreztem magam, egy olyan közösségben voltam, ahova bármikor vissza térnék. Azt hiszem ilyen lehet a fesztivál életérzés.

Góth Júlia

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!