Mások kérdezték

Adtam jeleket, de semmi. Lépjek, vagy hagyjam?

Majdnem tipikus “tetszik a fiú sztori” lesz…

Talán az egész 10 éve kezdődött. Az óvodában lettünk barátok, aztán együtt mentünk általános iskolába. Elsős korunkban még legjobb barátok voltunk, de aztán mint egy villám csapás megszakadt a barátság és egészen nyolcadik közepéig nem beszeltünk. Valahogy sajnáltam, és egyre többet gondoltam arra hogy jóban lehetnénk. A sok gondolkodás meghozta a gyümölcsét, megtetszett. Nem az a lány vagyok aki fél kezdeményezni. Tehát nem tétováztam és elhívtam őt és pár barátomat kirándulni. Nagyon jó volt, nagyon élveztem és azt hiszem hogy ő is. Végig beszéltük az egész utat. A barátnőim sokszor mondták hogy néz, és az akkor készült képek is ezt mutatták. Akkor úgy éreztem kicsit közelebb vagyunk egymáshoz. Aztán a suliban is egyre többet beszélgettünk. Aztán volt egy  bulim, ahol semleges volt velem, olyan semmilyen. Közben egy csaj rámászott, és láthatólag elég jóban lettek, rosszul éreztem magam, úgy éreztem adtam pár jelet neki (mosolygás, figyeltem rá, mindig hosszan néztem a szemébe). Aztán következő alkalommal megint elmentünk bandázni, csak jött a legjobb haverja, aki elég nagyszájú pont az ő ellentéte, bunkó volt. Ezért annyira nem éreztem magam jól, de  megint sokat  beszélgettünk, még meghívtam egy üdítőre is. És az este azzal záródott, hogy még elment a csapat sétálni, már elég késő volt, és nagyon fájt a lábam, de nagyon. A barátnőim direkt előrébb mentek és közölték a sráccal, hogy segítene e nekem, persze segített is, nagyon kedves volt, de kellemetlen volt nekem is meg neki is, olyan kellemetlen képet vágtunk.(Mert megfogta a kezem ,hogy ne essek el) :/ Nem is tudom, talán azt szeretném kérdezni, hogy mit csináljak? Lépjek? Vagy ne? Hagyjam vagy ne? (Ő nem olyan fiú, akinek nagy az arca és nem az a nyomulós típus,csak egyszerűen mindenkivel jó fej)

Talán összefoglalva annyi a gondom, hogy nem tudok rajta kiigazodni.

Válasz:

Egy hosszú baráti kapcsolatról írsz, ami – ha jól értelmezem, amit írtál – a 10 év alatt átalakult benned többé, mint barátság és most nem tudod mi tévő legyél. Azt írod, hogy „Nem az a lány vagyok aki fél kezdeményezni.” és ennek megfelelően adtál is jeleket a fiúnak: mosolygás, figyelem, szemezés… Mit gondolsz, hogy ő miként fogta ezeket a jeleket? Úgy értelmezhette, ahogyan azt te szeretted volna, vagy valahogy másként? Azt írod, hogy amikor segített neked kedves volt, de kelletlen képet vágtatok mindketten, mert megfogta a kezed. Mit váltott ki belőled az érintése?

Tanácstalanságot és összezavarodottságot érzek soraidban mert nem tudsz rajta kiigazodni. Nehéz és nem is vállalkoznék arra, hogy konkrét tanácsot adjak neked abban, hogy mi tévő legyél. Viszont megválaszolhatsz egy-két kérdést, ami segíthet tisztán látni és segíteni téged abban, hogy el tudd dönteni mit tegyél. Mire vágysz egy kapcsolatban? Te mit gondolsz magadról?

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!