Mások kérdezték

Ő is szeret engem?

Szia!

Az én problémám komplikáltnak, talán felesleges témának tűnhet a szemetekben, de számomra felettébb fontos és jelentősége van. Nem szeretnék azonnal a lényegre törni, mert talán a háttér történetnek is szerepe lehet, főleg úgy, hogy igazából nem tudjátok miről van szó.

Jelenleg ebben az évben töltöm a 15-öt, jövő hónapban ballagok (hurrá). Az osztályom nem az összetartásról híres, inkább a tanárok réme vagyunk. 8 év alatt sok drámán mentünk már keresztül, de egyet sosem fogok elfelejteni, az pedig az első szerelem. S én ebben a témában fordulok hozzátok. Van egy fiú, akibe a mai napig bele vagyok zúgva. Azt nem tudom pontosan, hogy ő hogyan érez. Bár itt lenne az ideje kideríteni, mert eddig a kapcsolatunk a fiúval hullámvölgyeken ment keresztül. Volt amikor a völgy csúcsán éreztük magunkat, majd később a völgy legeslegalján – s én ekkor borulok ki sírva. Hogy mit értek a hullámvölgy szón, az nem túl bonyolult dolog, de másoknak lehet az. (Pl. barátnőm már néhol feladta) Alsóban plátói szerelem örvendezett, az ő részéről. Én ekkor különösképpen nem foglalkoztam a szerelemmel, de legbelül tudtam, hogy többet érzek, mint barátság. Szóval, már akkor megtetszett. Együtt nevettünk meg játszottunk, ő féltékenykedett más fiúkra, fogadott is rám. De ez most nem lényeg, hogy miket csinált. Aztán feljöttünk felsőbe, és tényleg minden megváltozott. Eltávolodtunk egymástól, egyikünket se érdekelte a másik, mintha nem is lettünk volna szerelmesek egymásba. Komolyabban hatodikban kezdtem el foglalkozni az ő iránta táplált érzéseimmel, és felvilágosítottam magamat, hogy fülig szerelmes lettem belé. Teltek a hónapok, elhívtam sétálni, moziba is a többiekkel, de minden alól kibújt. A kibújt talán erős szó, inkább programja volt. Elérkezett a hetedik első féléve, amelyben próbáltam nem foglalkozni vele, ha ő sem foglalkozik velem. Persze eközben rengetegszer kaptuk el egymás tekintetét, nem túl gyakran mosolyogtunk is, viszont ritkán beszélgettünk. Ez zavart a legjobban, mert más lányokkal sokkal jobban kijött, mint velem. Ugorjunk most a problémákra, melyeket én szőttem egy kis meséléssel fűszerezve pozitív dolgokkal.

Meg kell jegyeznem féltékeny típusnak születtem, s nehezen felejtem el a bántó ill. sértő megjegyzéseket. Nagy szerelemben voltam, amikor a fiú jó kapcsolatot ápolt egy másik lánnyal az osztályomból. Ez persze nem tetszett nekem, és dühösnek, szomorúnak éltem meg a hétköznapjaimat. Alkalmanként a tanulás rovására is ment az előbb említett dolog, meg a nemtörődömség is. A szemezések azonban gyakoriak voltak, de mégsem hatottak meg. Nagyon sokat sírtam miatta, éjszakákat átvészelve. Aztán akkor úgy döntöttem leszállok róla. Ez hetedik félévében határoztam el. Egy jó évig kitartottam emellett, de 2017 márciusától kezdődően ismételten elvesztettem a fejemet. Újból beleszerettem. Azóta többször is mosolygott rám, meg összenéztünk. Nemrég volt az osztálykirándulás, ahol az egyik barátnőm észrevette, hogy néz engem, míg én a medencében úszkáltam és vele (mármint a barátnőmmel) beszélgettem és a megbízásomat végeztem. (A barátnőm kiszemeltjét figyeltem, hogy mennyiszer néz rá)  Addig a barátnőm furcsamód észrevette, hogy nézett engem. Titkon örültem, mert hatodik óta mindenki úgy tudja, hogy nem vagyok már belé szerelmes, pedig bizony igen. Arról még nem is beszéltem, hogy a barátnőim (ők ketten azok, akikben bízok a legjobban, s bármiben kikérem a tanácsaikat megfogadva azokat) számtalanszor emlegették, hogy tetszek a fiúnak. Mondták is, hogy ha mi nem jövünk össze nyolcadik év végére akkor ők  se tudják mit csinálnak magukkal. Én ezen csak nevettem, de szembesültem, hogy tényleg gyönyörű happy end lenne.

Igazából véleményt szeretnék kérni a kapcsolatunkról, illetve tanácsokat. Amiket leírtam még csak dióhéjban létezik, sokkal több szálat tudnék a történetemhez fűzni, de ez még a jövő zenéje. Én lennék a legboldogabb lány a világon, ha ennyi év után egy párnak mondhatnánk magunkat. Szerintem akkor Szent Johanna Gimi feeling érződne, amikor az egész osztály ünnepel, hogy végre a két bolond összejött, mert olyan sokáig vesződtek. Ó, újabb hibám: nagyon szeretek álmodozni, s már attól is elszomorodok, hogy magam tudtára adom, hogy képtelenség az, amiről álmodok. Jaj, most jutott eszembe egy lényegtelen infó, hogy a fiú velem kissé máshogy bánik. Nem szólít a teljes nevemen, míg a többieket igen, néhanapján elpirul, amikor beszélgetek vele. Az elpirulásról annyit, hogy a barátnőm előtt is elpirul, de csak kettőnk előtt.

Előre is nagyon szépen köszönöm a türelmedet!

Üdv:
Anna (fiktív név)
 

Válasz:

Kedves Anna!

A leveled alapján úgy érzem, bonyolult és nagyon sok szálon futó kapcsolatod van ezzel a fiúval, de ez nem is csoda, ha lassan nyolc éve ismeritek egymást!

Általános megfigyelések szerint a fiúk-lányok különböző korban különböző mértékben érdeklődnek egymás iránt – általában felső tagozatban van olyan időszak, amikor inkább kerüli egymást a két nem, mielőtt kialakulnának a komolyabb szerelmek. És nyilván egy alsós rajongás más, mint felsőben vagy később középiskolában, ezért az általad leírt évek során változó kapcsolatotok teljesen normálisnak hangzanak számomra.

Ahogy írtad a szemezéseket, hogy veled máshogy viselkedik a srác és hogy figyelt téged a kiránduláson, könnyen lehetséges, hogy ugyanúgy érez irántad, mint te iránta. DE ezt nem tudhatjuk teljesen, nem lehetünk biztosak benne, hogy az ő oldaláról is ugyanolyannak tűnnek ezek a szemezések és egyebek!

A leírásod alapján viszont könnyen lehet, hogy egyszerűen nincs elég önbizalma komolyan kezdeményezni feléd (vagy még nem elég érett egy párkapcsolatra). Ebben az esetben a legjobb, ha türelmes vagy és nem sürgeted (és nem erőlteted a dolgokat). Inkább bátorítsd, ha akár a legkisebb módon közeledik feléd! Lehet, hogy azért sem mer kezdeményezni, mert azt hiszi, már nem vagy belé szerelmes. Persze ez nem azt jelenti, hogy rögtön szerelmet kell neki vallani, viszont nem árt, ha kifejezed valahogy számára, hogy nyitott vagy felé.

Egy szó mint száz, nem vagy könnyű helyzetben, de kitartás, idővel biztosan rendeződni fognak a dolgok! Ha bármi fejlemény van vagy csak kedved támad beszámolni az aktuális dolgokról, írj nekünk bátran!

Szép napot,

Orsi

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!