Életmód Lelkizés

„Megláttam a népszerűség sötét oldalát” – igaz történet

Általános iskola alatt éltanuló voltam. Jó jegyeim voltak, táncoltam, színészkedtem. De 8. után valami megváltozott: szerettem volna népszerűbb lenni a középiskolában.

Az ottani menő lányok olyan viszont dolgokat csináltak, amiket én nem – buliztak, szexeltek, ittak. Azt akartam, hogy a középsuli izgalmas legyen, úgyhogy eldöntöttem, hogy több időt töltök ezekkel a lányokkal…Az elején minden csodás volt: egymásnál aludtunk, délutánokat töltöttünk parkokban. A legjobb része a rám irányuló növekvő figyelem volt – mindenki tudta, ki vagyok, velem akartak beszélgetni és képeket csinálni.

Nyomás alatt

Egy idő után elkezdtem észrevenni zavaró dolgokat az új barátaimban – gyakran idegenekhez jártak át inni és szexelni, ez számomra veszélyesnek tűnt.  Az is feltűnt, hogy amikor együtt voltunk jóarcként viselkedtek velem, de egyébként kibeszéltek a hátam mögött… Manipulatívak voltak – egyszer azt mondták a barátomnak, hogy láttak mással csókolózni, csakhogy viszályt szítsanak köztünk. Ekkor kezdtem el kételkedni, hogy meg tudok-e bízni bennük.

Tényleg közéjük tartoztam?

Volt egy közös Facebook-csoportunk, ami nagyrészt arról szólt, hogy ők kibeszélték a szexuális életüket – folyton leszólták, kigúnyolták partnereiket. Ezután csak még kevesebbet gondoltam róluk. A barátom szintén  nem tartotta őket nagyra – amikor csatlakoztam a facebook csoportjukhoz, így reagált: „Oh, akkor már te is egy vagy közülük”. Azt is mondta, hogy az igaz barátoknak támogatniuk kellene egymást, ezek a lányok viszont semmi ilyesmit nem tettek. Féltett, hogy ugyanolyan leszek.  Azt is észrevettem, hogy a barátnőim pasijai másként kezeik őket – csak szexre használják őket, vagy ráveszik, hogy lógjanak a suliból. Nem akartam, hogy az én kapcsolatom is idáig fajuljon. Kezdem rájönni, hogy habár népszerűek voltak, az életük közel sem volt olyan tökéletes.

A második év elejére a jegyeim kezdtek vészesen romlani, kettes-hármasokat kaptam. Habár elmentem iskolába, gyakran kihagytam az óráimat. Nem akartam olyan tanulók közelében lenni, akik pletykákat terjesztettek rólam. Szép folyamatosan megláttam a népszerség sötét oldalát. Eleinte a tanáraim próbáltak segíteni, felajánlották, hogy különórákat adnak nekem, de néhány hónap után abbahagyták a próbálkozást. A szüleim is ki voltak akadva, nem értették, hogy mi történik velem. A bátyámhoz hasonlítottak, aki mindig ötösöket hozott.

Lúzer?

A fordulópont akkor következett be, amikor komoly esélye lett annak, hogy megbukhatok, ha nem erőltetem meg magam. El sem hittem milyen messze kerültem attól a lánytól, aki valaha voltam. Ez a felismerés megrázó volt. Szégyelltem magam, amikor eszembe jutott, hogy édesanyám azért emigrált az USA-ba, hogy jobb oktatást biztosítson nekem és a bátyámnak. Ő is ellátott tanácsokkal, azt mondta: „Anyának és apának igaza van – én sem ugyanazokkal lógok, akikkel régen, a barátok jönnek mennek. De ha nem teszel valamit most, előbb utóbb túl késő lesz…”
Nem akartam lúzer lenni. A tesóm segítségével újra elkezdtem házikat írni és felkészülni a sulira. Rájöttem, hogy a régi énemmé akartam válni. Szép lassan vissza is tért – kezdtem szeretni és komolyan venni a tanulást. Közben csatlakoztam a suliújsághoz és felfedeztem az írás okozta örömet.

Boldog önmagammal?

Szakítottam a barátnőimmel – erre még több pletykát kezdtek el rólam terjeszteni, de már nem érdekelt. Több időt töltöttem a családommal, barátaimmal, magammal. Olyan tanulókkal barátkoztam, akik hozzám hasonlóak voltak – megbízhatóak és szorgalmasak. A tanáraimnak is feltűnt a változás; azzal viccelődtek, hogy biztos eddig egy ikertestvérem járt be helyettem.

És hol vagyok most?

Kevés barátom van, de ezt nem bánom. Elvagyok a családommal, a barátommal és a kutyámmal. Rájöttem, hogy csak a népszerűség miatt nem éri meg olyanokkal tölteni az időt és olyasmiket csinálni, ami számomra kényelmetlen. Inkább egyedül maradok, amíg nem találok olyan barátokat, akik nem élnek vissza a bizalmammal. Olyanokra van szükségem, akik támogatnak, törődnek velem, és örülnek a sikereimnek.

Az eredeti cikk angolul itt jelent meg.

Fordította: Papp Valentina

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!