Életmód Lelkizés

Amit máshogy csinálnék, ha újrakezdhetném…

Túl vagyok az írásbeliken. A Nagy Kihívás felénél, még a szóbelik előtt összegezném az eddigi tapasztalataimat. 

Mivel a magyar, matek, töri, angol (választott tárgyam) és a német (kötelező idegen nyelv) egy héten vannak, így minden nap hatkor csörgött az óra, hogy biztos beérjek fél nyolcra. Szerda estére vált nyilvánvalóvá, hogy ez mennyire fárasztó. No nem önmagában a korán kelés, hiszen suliidőben is hasonló a helyzet, de egy rendes tanítási napnál jóval több energiát, figyelmet és koncentrációt igényel az érettségi. A sok idegeskedés is kimerítő, hiszen nem lehet úgy bemenni, hogy kicsit sem érdekel minket a dolog. Tudat alatt legalábbis biztos foglalkoztat minket, vajon milyen lesz, legalább a minimumszintet elérjük-e. Szerdán este éreztem azt, hogy semmi mást nem akarok, csak ágyat és egy hatalmas alvást.  Tulajdonképpen jó, hogy a lehető leggyorsabban túl tudtam esni az egészen, és kicsit pihenhettem, mielőtt belevetem magam a szóbelikre való tanulásba. Van időm aludni, újra sportolni és olvasgatni.

Apropó olvasás. A neten ugyebár ebben az időszakban nagyon felkapott téma az érettségi. Vezető oldalak is foglalkoznak vele, vezércikkeket írnak a végzős gimnazistákkal készített interjúkból. Ezeket a beszélgetéseket általában Budapest elit iskoláiba járókkal csinálják. A nyilatkozatokból sokszor az derül ki, milyen könnyű volt az érettségi, gyerekjáték az egész. Ja. Nekik. A legtöbb diák nem versenyistálló-iskolába jár, sőt még csak nem is a fővárosba. Más körülmények között és más képességekkel rendelkező tanulók lehet, hogy máshogy vélekednek. Ez nem azt jeleni, hogy butábbak, csak valószínűleg az átlagos színvonalat jobban megközelítő iskolába járnak, és reálisabb képet tudnak adni az diákok átlagos véleményéről. Nem ártana az ő álláspontjukat is meghallgatni, hiszen így az a kép alakulhat ki a cikkek olvasóiban, hogy az érettségi nem is jelent kihívást a diákoknak.

Szóval most én is írok egy rövid véleményt, bár ez sem feltétlen mértékadó. A magyarról és a matekról már olvashattatok tőlem, így azt most nem részletezném. A németet is lerendezném néhány szóval. Mivel az az első nyelvem és C1-es nyelvvizsgám is van belőle, ezért a közép érettségi nem jelentett nagyobb kihívást (lekopogom, remélem az eredmény is tükrözni fogja ezt). A nyelvtan és s hallásutáni kicsit nehezebb volt ugyan, mint a legtöbb gyakorlófeladatlap, de az olvasásértés és a fogalmazások témái ellensúlyozták őket. Az angolt viszont kifejezetten nehéznek találtam, szerintem nem egészen B1-es szint volt. A hallott szövegek hadarósak voltak, de a nyelvhelyességgel és szövegértéssel is voltak problémáim. Nagyon remélem, hogy meglesz legalább az a minimumszázalék, amivel a felvi.hu-n kalkuláltam. Az emelt töri meglepetés volt. Előtte nap délután 3-tól éjfélig tanultam, ezelőtt soha semmikor nem fektettem még ennyi időt és energiát, de még így is úgy mentem be másnap, hogy a komplett reformkor szinte teljes homály volt. Ehhez képest a feladatlap nem tartalmazott olyan nehézségű feladatokat, mint amikre számítottam a mintafeladatsorok alapján. Az esszétémák is barátiak voltak, még az új típusú komplex is. Féltem, hiszen ilyen téren mi voltunk a kísérleti nyulak, de úgy gondolom, megkíméltek minket és egy teljesen megoldható érettségit állítottak össze.

Akik babonásak, semmi gond. Sokan mentek pl. minifigurával érettségizni nálunk is, de a biztonság kedvéért én is mindig ugyanazt a karkötőm húztam és a keresztanyámtól kapott tollal írtam. Ezek a dolgok segítenek kialakítani a rutint, biztonságot adnak, megnyugtatnak és levezetik a feszültséget. A megoldásokat továbbra se néztem meg. Úgyse tudok már változtatni a válaszaimon, ráadásul nem is emlékszem mindre pontosan. Sok múlik a javítótanáron is, mit fogad el és mit nem. Szóval megkímélem magam az idegességtől, és inkább előre nézek, nem hátra.

Az idősebb ismerőseim sokszor mondták nekem, hogy az érettségitől nem kell félni. Igazuk lett. Aki becsülettel végigcsinálta a 12 évet, annak nem lehet problémája. A tanárok sokszor csak ijesztgetnek az érettségivel, és feleslegesen festenek rémképeket, de nekik végül is ez a dolguk.

Amit máshogy csinálnék, ha újrakezdhetném: jobban beosztanám az időmet. Már hónapokkal előtte elkezdenék tanulni, mert az érettségi előtti két hét a feje tetejére áll. Eredetileg az volt a terv, hogy néhány hét alatt tanulok meg mindent, mert az a típus vagyok, aki gyorsan tanul sokat. Az utolsó időszak viszont programban (tanárbúcsúzó, bolondballagás, szerenád, stb.) és érzelemben (jaj mindjárt vége, soha többé nem lesz együtt az osztály, mi lesz az érettségin, …) gazdagabb lett, mint vártam, így nem tudott megvalósulni a permanens és éjszakákba nyúló tanulás, mert elfáradtam, mire oda jutottam volna. Szóval az utánam jövőknek azt tanácsolom, hogy időben kezdjék el a felkészülést, mert esély sincs arra, hogy az utolsó pillanatokban tanulják meg a komplett 12 év tananyagát 5-6 tárgyból. Amúgy is érdemes kiélvezni és mélyen elraktározni az utolsó szép emlékeket, jó lesz majd nosztalgiázni akár már néhány hét múlva is.

Veszek egy utolsó nagy levegőt, összegyűjtöm a megmaradt energiám és nem hagyom, hogy a célom eltűnjön a szemem elől. Mindenkinek kitartó felkészülést kívánok a szóbelikhez, utána pedig a jól megérdemelt pihenést!

Radva Luca

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!