Sulis témák

“Sokan jöttek ki csalódottan” – beszámoló a matekról

Az érettségi legrosszabb része, amikor már megírtuk a borítékokat, megkaptuk a feladatlapokat, felírtuk a nevünket minden oldal tetejére, de még van öt perc egészig. Csak ülünk és nézzük egymást. Elég kellemetlen érzés, mert már úgy nyitnám ki, kezdeném megoldani, hogy elpárologjon munka közben a feszültségem.

Az első rész átlapozás után nem tűnt nehéznek. Szépen sorban oldottam a feladatokat, aztán az egyiknél leblokkoltam. Semmi extra nem volt benne, tudtam magamról, hogy meg tudom oldani, de akkor ott képtelen voltam rá. Átugrottam, hogy majd később visszatérek rá. Az utolsó öt percben jutott már csak rá idő, és az utolsó utáni pillanatban fejeztem be. Kíváncsi, vagyok, jó lesz-e.

A második részt úgy gondolom, elég dinamikus tempóban tudtam oldani. Voltak persze hullámvölgyek, de igyekeztem mindig túllendülni rajtuk. A legjobb formám próbáltam nyújtani. Előkapartam minden tudásom, és a vizsga végeztével tulajdonképpen úgy érzem, nem is volt nehéz ez a matek. Sok hasonló feladatot oldottam már meg az évek alatt, a rontások valószínűleg a figyelmetlenségből fognak akadni.  Úgy érzem 90% körüli dolgozatot sikerült írnom, hacsak nem néztem be valamit nagyon-nagyon.

Na persze tudom én, hogy baromi szerencsés helyzetben vagyok. Négy éven keresztül matektagozatra jártam a világ legjobb matektanárnőjéhez. Az utolsó két évben sem hagytam ott őt és a csoportot, így heti öt órában tanultam továbbra is ezt a tantárgyat fakultáción, noha nincs szükségem rá a továbbtanuláshoz, mert pszichológusnak készülök. Sokat köszönhetek a tanárnőmnek. Ha meg nem is szerettette velem teljesen a matekot, de megtanított küzdeni a helyes eredményért. Emeltes anyagot tanultam azokkal együtt, akik matekkal akarnak továbbtanulni, így a mai matekérettséginél sokkal nehezebb dolgozatokat is írtam már nála. Jó és erős alapokat kaptam, valószínűleg ezért érzem a mai tudáspróbát viszonylag könnyűnek.

Akiknek ezek nincsenek meg, azokat teljesen megértem, ha panaszkodnak és szidják a feladatsort. A példákon gondolkodni kellett, nem jönnek maguktól az eredmények. Sokan jöttek ki nálunk is csalódottan, szóval senki semmilyen érzésével nincs egyedül. Fel a fejjel, kitartást mindenkinek!

Radva Luca

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!