Sulis témák

Ady Endre istenes versei – tétel!!!

Az istenes versek képalkotásának sajátosságai Ady Endre Az Illés szekerén című kötetének A Sion hegy alatt ciklusa alapján

Bevezetés:
1877-ben született Érdmindszenten (ma Románia), elszegényedett nemesi családban
– egyéniségkultusz és messianizmus jellemzi -> küldetés tudat, önként felvállalt szerep
– önmítosz -> ő teremti saját maga köré
– fontos az énlíra -> személyes jelentés
– formáját tekintve -> 3 szavas címek pl. A fekete zongora
– a Holnap -> polgárpukkasztó versek
– 1899-ben megjelenik Versek című verseskötete, kevés sikerrel
– Nagyváradon indul, többször jár Párizsban
– Gazdag, művelt polgárság közt kitágult irodalmi és politikai látóköre
– Célja: munkásság és parasztság gazdasági és műveltségbeli felemelkedése
– 1901. Nagyváradi Naplóba ír
– Orfeumi táncosnővel kapcsolat
– igazi szerelem: Diósy Ödönné Brüll Adél (Léda) -> olvassa a Nagyváradi Naplót, és eljön Párizsból Adyért, hogy magával vigye -> (intelligens, széles érdeklődésű nő), fordulópont a költészetében és életében is -> 1904. Párizs (1 év) -> megismerkedik a modern költészettel
– 1905. Budapest, Budapesti Napló
– stílus: szecesszió (első sorban), szimbolizmus
– kötetei vannak -> ezen belül ciklusok
– kiemelt témái vannak -> ezen belül kiemelt motívumok
– 1906. Vér és arany és az Új versek című kötet -> kirobbantja a botrányt, kiröhögik, ocsmány kritikák
1908-ban induló Nyugat felfedezi tehetségét, felveszi szerkesztőnek, kiadja a verseit -> Ady halálig munkatársa a lapnak.
1912. Léda-szerelem végeElbocsátó, szép üzenet
találkozik Boncza Bertával, akivel össze is házasodnak, verseiben elnevezi Csinszkának
30-as évei végén kezdődnek betegségei -> Később a Ligeti Szanatóriumba került, és itt is halt meg tüdőgyulladásban
1919. januárban meghal -> A „nemzet halottja”-ként emlegetik.
– A 20. század egyik legjelentősebb magyar költője
– Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek
– Ő az átmenet a romantikus és a modern líra között

Költészetének tematikus csoportosítása:
1. az egyén, a személyiség szintje: ars poeticák, szerepértelmező, önértelmező, önértékelő művek (ún. én-versek): létharc-versek, pénz-versek, élet-halál versek, szerelmes versek
2. a közösség szintje (magyarság, emberiség): magyarság-versek, látomásos tájversek, kuruc versek,

forradalmi versek, háborús versek
3. a transzcendens szint: istenes versek Értelmetlen, kilátástalan életével számot vető, fásult lélekállapotot rögzítő versében, a Sötét vizek partján címűben (1907) merül fel először az Isten-hit motívuma: „Néhányszor, már-már, szinte hittem, / Néhányszor megjelent az Isten.”

Az istenes versek először Az Illés szekerén (1908) című kötetben jelennek meg külön ciklusban (A Sion-hegy alatt). 1912-ig minden verseskötetében helyet kapnak.

 

Képalkotás:

  • mint költői képek
    isten kép -> sok helyen szimbólum
    tele van metaforával
    Krisztus-kereszt -> metonímia
  • milyen isten képet jelenít meg a verseiben Ady
    bűntető, megbocsátó, öreg-mikulás szerű, cethat, stb.
    – Ady nem hívő
    – szinte minden versben más alak

Ady istenes versek:
– Ady református szellemben nevelkedett -> nyakas kálvinista családból származott(protestáns vallás)
– tanulmányok: Zilahi Kollégium, Debreceni Református Kollégium
– fiatal korában bírálta az egyházat és tagadta a vallást
1906. súlyosbodik a betegsége -> gyakrabban látogatott haza Érmindszentre -> szembesül a gyermekkorával, vallásossága felszínre tör
istenhez való közeledés -> betegség, halállal való harc, halál közelsége, otthontalanság érzése
– nem élt az egyház szolgálataival
– személyes, közvetlen kapcsolata volt istennel -> sokszor vitatkoznak, saját alakokat talál ki neki -> támaszt keres benne-> Istene nem az egyházak Istene, hanem a maga által teremtett, elgondolt Isten
isten alakja sokféle
– maga az isten Adynál szimbólum, mint költői kép
– 1908-ban kezd istenes verseket írni -> már a korábbi verseiben is megjelennek az istenképek
– 1912-ig minden kötetben 1-1 istenes ciklus
– Ószövetséget használja fel forrásnak, emellett a pogány istenek is benne vannak a költészetében
– Isten élmény rétegei, fázisai:
-> gyermekkori szertartás emlékek, ünnepek
-> vallási közösség megtartó ereje
-> a verseiben a Bibliához nyúl -> Ószövetség szereplői, szókészlete, zsoltárai, zeneisége (ritmus, dallam) felidéződik benne
A Sion hegy alatt: 15 istenes versből áll  -> a ciklusnak a nyitóverse: az Ádám, hol vagy?
– Az Illés szekerén című kötet nyitóverse a címmel megegyezik

Ádám, hol vagy?
– a bűnbeesés utáni jelenetre utal a cím -> elbújik az isten elől
– kettős érzelem: istentől való elzárkózás/istenre rátalálás
– nem csak Ady, hanem a modern ember viszonya istenhez
– kétféle istenkép: bosszúvágyó/szerető -> humánus, embert segítő isten
– haragos istentől a szerető istenhez való eltalálás vágya

Az Isten balján:
– Ady számára összetett és megfoghatatlan az isten kép -> „Az Isten van valamiként”
– a gyermekkori hithez próbál vissza találni
– a képalkotás másik felfogását figyelembe véve sok metafora van benne -> „Az Isten: az Én és a kín,
A terv s a csók, minden az Isten.”

– isten sokfélesége, sokszínűsége a 3. versszak metafora sorában van benne (előző idézet) -> tulajdonképpen minden isten
– keretes szerkezet

Az Úr érkezése:
– az Istenről, a szeretetről és az elmúlásban megtalált békéről szól
– megvalósult találkozás istennel -> akkor lepi meg, amikor magányos és a legnagyobb szüksége van rá
– Isten nem hatalmas pompával, hatalmát fitogtatva, hanem némán, szeretettel közeledett a lírai én felé
– A harmadik versszakban a találkozás következményét látjuk -> A lírai én hiú szemei (szinekdoché) megvakultak és ifjúsága meghalt
– A lírai én a találkozás hatására egy másik korszakba lépett -> mondhatni felnőtt -> de ő még felnőtt fejjel is képes látni Istent
– A lírai énnel ellentétben más emberek hajlamosak a kor előrehaladtával mellőzni Istent

A nagy cethalhoz:
– utalás a Jónás féle cethalra
– cethal: isten metaforája
– büntető isten képe

Álmom: az Isten
– humánus, embert segítő isten
– dalszerű -> súlyos, fájdalmas érzéseket mond el
– a pillanatnyi lelkiállapotát tükrözi -> ami az életrajz ismeretében visszatérő és állandó életérzés
– rövid időszakokat kivéve sokat és sokszor nélkülözött -> „Batyum: a legsúlyosabb Nincsen”
előre meghatározott az élete -> útja a „Semmi” -> nincs remény és boldogság
– Közben persze megy az úton -> éli az életet, ami neki adatott
– egy olyan tudatállapotról álmodik, amelyben még tisztán hihet/hisz Istenben -> gyermekien, ártatlanul
– Az elindított kép folytatódik -> vágyik “nagy, bolond” hitre, vágyik arra, hogy újra képes legyen imádkozni
– Visszavágyódik a gyermekkor ártatlanságába (és talán az egészséges testi állapotába is)
– Árulkodó a második versszak utolsó sora -> ” S újból imádkozni.” -> Itt egy istenhitét vesztett ember fájdalmas vágya jajdul
– Harmincegy éves volt -> lélekben mégis aggastyán -> visszavágyik ifjúkora hitébe és ártatlanságába
– belefáradt az élet harcaiba, nem akar Istennel sem harcolni tovább -> nem tudja folytatni az életet “vitézül”  -> vágyik az “Isten – szerelemre” -> Vágyik a feloldozásra, a halálra

A Sion hegy alatt:
– cím: Bibliai utalás -> Sínai hegy -> itt kötött szövetséget Isten Józseffel
– szimbolikus értelmű cím és helyszín -> megakarja találni az istenhitet
– a vers ideje: múlt és jelen -> a múltból, a gyerekkorból jön az istenkép
– a vers hangulata olyan, mint egy lidérces álom -> elhanyagolt külsejű, groteszk isten
– nem sikerül találkoznia istennel
– fájdalmas hangvétel
– megalázkodó
– nyitóképében a „hegy” istent szimbolizálja -> a hegy toposz is
– napszak: hajnal -> a nap kezdete, az újjászületést jelenti -> a hajnal toposz
– toposzokon kívül van benne metafora is
– 1. egység: -> 1-3. vsz.
-> reszkető kézzel, rongyolt lélekkel -> kiszolgáltatottan jelenik meg a lírai én
– 2. egység: -> 4-6. vsz.
-> felvillan a találkozás lehetősége -> de elfelejtette az öreg nevét
– 3. egység: -> 7.vsz.
-> a találkozás meghiúsulása
-> vár: 2x is a versszakban
-> mindketten mennek a maguk útján
-> az istenre való rátalálás valóban lehetetlen -> ezt fogalmazza meg Ady
– képek, kifejező eszközök:

  • 1-2. versszak: furcsa, lidérces képekkel jeleníti meg istent -> borzolt fehér szakállal, tépetten, bús, öregúr, harang ruha…
    – harang: hajnali misére harangoztak -> „Rórátéra harangozott” , „Lámpás volt reszkető kezemben” -> hideg, sötét hajnal emléke a gyermekkorból
    – „Bús és kopott volt az öreg Úr” -> megkoptak az emlékek
  • versszak: keresés motívuma -> „Lámpás volt reszkető kezemben”
    – piros betű -> karácsonyra utal
    – lámpással a kezében keresi istent -> Diogenész is lámpással keresett egy igaz embert -> isten keresése egy igaz ember keresése
    Isten-szag: a templomnak az illata
    – ellentét: sötétség, elveszítés, eltévedés <-> lámpás, fény, megtalálás motívuma
  • versszak: megtörtént a találkozás
    – utalás Mózes és az Úr találkozására -> jelképes helyen
    – Sion hegy alján -> ez még csak a kezdet, első lépése a feladatnak
    „S lángoltak, égtek a kövek” –> a vers csúcspontja -> utalás a csipkebokros találkozásra
  • 5-6. versszak: a költő eltávolodása
    – az Úr: kegyes, jóságos, öreg, szép
    – „Ráncos, vén kezét megcsókoltam” -> gyerekkori emlék
    – elfelejtette a gyermekkori imát
    – nem tud közel kerülni istenhez
    – a költő keresett, várt valakit a Sion hegy alatt -> mert bajban van -> „Halottan visszajöttem hozzád/Én, az életben kárhozott.” , „Jajgatva törtem az eszem”, „Rongyolt lelkemben”
    – az úr is szomorú, mert nem tud rajta segíteni -> „S harangozott, harangozott”
  • versszak: elment isten
    – nem kapta meg, amit várt -> nem kapta meg a támaszt
    – sírva ül
    – vágyakozás valami után, ami a gyermekkorban megvolt, de már az emlék is halvány

Befejezés:
Ezek a versek épp olyan személyes kapcsolatként mutatják Isten és az ember összetartozását, mint a nagy előd Balassi Bálint vallásos lírája. E két költő istenkeresése megalapozta a magyar vallásos líra hagyományait. Költészetük közti párhuzam legjelentősebb eleme az egyházi istenképtől való eltérés, az Isten leszállítása a földre. Verseikben gyakran alkudoznak istennel és mellőzik a klasszikus pátosz hangulatot. Ez a vonás kitűnően megfigyelhető a költő A Sion-hegy alatt című előbb említett művében valamint Balassi Bálint Adj már csendességet című versében, amelyben az alkotó az Istenhez közvetlen, hétköznapi módon szól, így kérve, követelve az Úrtól szenvedéseinek csitítását. Balassit és Adyt az istenes versek klasszikusainak tekinthetjük: a két különböző században élt költő egy-egy támpillére költészetünk egyik legszebb vonulatának, az istent oly sok színben feltüntető magyar vallásos lírának, melynek olyan jeles folytatóira lelhetünk a XX. században, mint József Attila, Dsida Jenő, Pilinszky János.

 

Tóth Alexandra

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!