Kultúra Szórakozás

Agymosással jó útra lehet térni?

Először csak lopnak

A Gépnarancs talán az egyik legmegosztóbb könyv volt, amit eddig olvastam. Az egyik felem imádta, a másik viszont undorodott attól, amit a lapokon talált.

A főszereplő Alex szemszögéből látjuk az eseményeket. A csupán 15 éves fiú borzasztó szörnyűségeket követ el hasonló korú barátaival. Mindennapi szórakozásuk abból áll, hogy elmennek egy tejivóba, ahol droggal kevert italt kérnek, majd órákon keresztül járják a sötétbe borult várost. Először csak lopnak, de ahogy az éjszaka halad tovább, egyre brutálisabb tetteket hajtanak végre. Mindezt pedig puszta szórakozásból és élvezetből teszik. Ártatlan embereket vernek meg, betörnek lakásokba, nőket erőszakolnak és ezek az esetek többször akár halállal is végződnek.

Minden addig folytatódik, amíg a barátai Alex ellen nem fordulnak, és végül ott nem hagyják az egyik háznál, ahova betörtek, hogy a rendőrség elkapja. Két évet tölt ezután börtönben. Ekkor is csak egy feltétellel szabadulhat: ha aláveti magát egy kísérleti viselkedésjavító módszernek.

Ez azonban felveti a mű egyik legalapvetőbb kérdését: habár Alex valóban megjavul, jobban mondva fizikai rosszullét kerülgeti bármiféle erőszakos cselekedet láttán, mindez a javítókezelés során használt tudatmódosító szer miatt történik. De valóban ez a helyes út? Van-e értelme annak, hogy „megjavítsanak” egy bűnözőt, ha ez csak úgy valósulhat meg, hogy közben elveszti a saját akaratát? Valóban értékelhetjük-e ezt a változást javulásnak, ha nem változtathat a reakcióján, ha mindaz, ami befolyásolja a viselkedését csupán egy beteges, manipulatív módszer eredménye, amely megfosztotta a lényétől (bármennyire is szőrnyű és romlott is volt)?

Ez teszi annyira megosztóvá számomra ezt a könyvet. Az alapszituációból kiindulva kétlem, hogy bárki együttérezne Alexszel. Azonban a történet előrehaladtával a bűnelkövető is áldozattá válik. Ami pedig még nehezebbé teszi az ő helyzetét, az az, hogy itt nem ember-ember elleni küzdelemről van szó, itt egy ember áll szemben a társadalom nyomasztó erejével.

Nem mondom el, hogy milyen sors vár Alexre, vagy milyen döntést hoz a történet végén, ahhoz, hogy ezt megtudjátok nektek is el kell olvasnotok. Ez egy tökéletes könyv, ha az embernek kevés ideje van. Bár tele van orosz szlenggel, ami kissé megnehezíti a megértést – a kontextusból könnyen ki lehet következtetni a jelentésüket -, meglepően könnyen olvasható a szöveg. Bevallom én több szakaszt úgy olvastam végig, hogy csak gyorsan átfutottam a szememmel a lapokat, azonban még ez az olvasási módszer sem zavarta meg a cselekmény folyamát és az olvasási élményt.

Barczikai Fruzsina

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!