Életmód Közélet

Egy csodálatra méltó példakép

Manapság, ha megkérdezik a fiatalokat, hogy kire néznek fel, ki inspirálja őket, kire akarnak hasonlítani, általában legfeljebb egy-egy celebet mondanak, de több kutatásból is leginkább az derül ki, hogy a tinédzsereknek valójában nincsenek példaképeik. Ezt nagy bajnak találom, hiszen úgy gondolom, mindenkinek szüksége van az életben egy valódi értéket közvetítő mintára. Most egy olyan embert szeretnék bemutatni, aki véleményem szerint méltó arra, hogy példakép legyen.

Pethő Attilával, Baja város egyik kiemelkedő és meghatározó egyéniségével beszélgettem.  Attila bácsi a Szent László ÁMK Lukin László ÉZI és AMI intézményegység vezetője, ének- és zongoratanár, korrepetitor. Rendszeresen tart előadásokat, műsorvezető, rendezvények konferansziéja. A helyi tévécsatorna hírolvasója, az Ad Libitum Kórus alapító tagja, és néhány éve még színészkedett is az egyik amatőr társulatnál, a Bajai Fiatalok Színházánál. Ezen felül két, immár felnőtt gyerek édesapja és tudatosan igyekszik egészségesen élni.

Attila bácsi Baján járt az Ének-Zenei Általános Iskolába. Mivel nagyszülei, akik nevelték, úgy gondolták, egyformán fontos az érettségi és a szakma, ezután a Türr István Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskolába íratták. Így képesített könyvelő és pénzügyi ügyintézőként végzett. Ebben a szakmában ugyan soha nem dolgozott, de az elsajátított gépelést hatékonyan tudja használni a mindennapokban. A pályaválasztásnál nem volt határozott elképzelése (és a mai napig sincsen) arról, mi is szeretne valójában lenni, csak az éppen adódó lehetőségeket, helyzeteket használta ki. Csupán annyiban volt biztos, hogy a zenével szeretne foglalkozni, hiszen már régóta zongorázott nagy szeretettel, így a középiskola után Pécsre ment a tanárképző főiskolára ének-népművelő szakra. Néhány évvel később, már munka mellett végzett el egy kiegészítő képzést a Zeneakadémián középiskolai énektanár, karvezető, zeneelmélet-tanár szakon.

Attila bácsi csak billentyűs hangszeren játszik, fő hangszere, a zongora mellett egy évet orgonálni is tanult. Az orgonaórákra kéthetente járt fel Budapestre egy éven keresztül középiskolásként, már ekkor látszott tehát a zene iránti elhivatottsága. Orgonatanárára azóta is szívesen emlékszik vissza. Olyan félmondatokat hallott tőle a tanítás során a zenéről és a hangszerjátékról, amik visszacsengenek még mindig, és alkalmazza is őket a szakmájában. A pécsi tanárképző főiskola karnagyára, Tillai Aurélra is egyfajta példaképként tekint. Olyan műveket tanított, olyan helyekre, külföldi utakra és koncertekre vitte el a hallgatókat, amik meghatározóak voltak. Vancsuráné Dunai Márta, az ének-zenei iskola volt tanára, kórusvezetője és igazgatója is fontos személy Attila bácsi életében. Olyan kisugárzású pedagógus volt, akitől sok mindent lehetett észrevétlenül is tanulni.

Nem csak a tanáraitól látott jó példát, hanem a művészetnek, a muzsikálásnak és a lokálpatriotizmusnak a családban is hagyománya van. Édesapja, Pethő Zsolt rajzfilmzeneszerző volt (híres szerzeményei a Vizipók-csodapók, Mirr-Murr, a kandúr, Pom Pom meséi, Misi Mókus kalandjai, A nagy ho-ho-horgász, Frakk, a macskák réme mesék főcím és betétdalai) édesanyja pedig Zeneakadémiát végzett énekesnő, bár ő végül nem ezen a pályán helyezkedett el. Nagyszülei ugyan nem voltak képzett művészemberek, de a városban mindenki csak a színjátszó Rábl-házaspárként ismerte őket. Operett-előadásokat, népszínműveket, bohózatokat, vígjátékokat játszottak sok évtizeden keresztül. A város egyik ma működő amatőr színtársulata, a Rábl Színpad őrzi a nevüket. A művészi sokoldalúság másfelől onnan ered, hogy a városban maradva mindig próbálta keresni, hogy hol tud mutatni és csinálni valamit. Attila bácsi világéletében bajai volt, ragaszkodik a városhoz, szereti minden előnyével és hátrányával együtt is. Látja, hogy Baja egy vidéki kisváros, sokszor szűk és provinciális. A fiatal korosztály sajnos egyre inkább hiányzik innen, mert nincs elég munkalehetőség. Ezek a városra jellemző adottságok sokszor az erős elvágyódás okai lehetnek, sokan bele is keserednek. Néha Attila bácsiban is megfordulnak ezek a gondolatok. Másfelől viszont Baja élhető kisváros, jó szolgáltatásokkal, ezért próbálja megtalálni a lehetőségeket. Így került be a tévé és a színház világába, és a konferálás is így adódott az életében.

Ennek a rengeteg munkának azonban ára van. Sok olyan dolog esett áldozatul a feszített tempónak, amelyek egy átlagosnak mondható ember életében megvannak. A legtöbben a munkaidő leteltével hazamennek, azután pedig a hobbijuknak élnek, barkácsolnak, kirándulnak, pecáznak, kertészkednek vagy találkoznak a barátaikkal. Attila bácsi életéből ezek nagyrészt hiányoznak. A minimális szabadidejét olvasással, biciklizéssel, kajakozással tölti, a szabadba vágyik a sok íróasztal mellett eltöltött óra után. Az esti programok, a hétvégi szereplések és a rengeteg elfoglaltság azonban elveszi az időt a lazítástól és a rendszeres kikapcsolódástól. A nagy hajtás tulajdonképpen az Ad Libitum Kórus megalapításával kezdődött meg igazán. A város legszínvonalasabb kórusát a Pethő-házaspár vezeti immár 25 éve. Ahhoz, hogy nemzetközi színvonalat tudjanak elérni, rengeteg áldozat kellett a kórustagok és a vezetők részéről is. Attila bácsiék gyakran vitték magukkal a gyerekeiket a próbákra, így a nyugodt családi élet is sérült néha.

Azonban valamilyen szinten mégis megéri számára a feszített tempó és a sokféle kihívás. Mindig talál olyan elfoglaltságokat, amik motiválják. Az igazgatósággal járó kevésbé kellemes adminisztratív teendők után szüksége van más feladatokra, amik feltöltik. Ezek is nyilván fárasztóak és sok időt igényelnek, de mégis változatosságot jelentenek. Nemrégiben például a Nyugdíjas Szabadegyetemen tartott egy előadást Kodály Zoltánról. Az erre való felkészülésre több estéje is ráment. Mégis megérte, mivel motiválta az a tudat, hogy valami hasznosat, érdekeset adhatott át másoknak. Másfelől kötelességtudatból vállalja el a sok munkát és feladatot. Az, hogy a tévénél dolgozik, erre egy tökéletes példa. Ugyan zavarják őt a médiát jellemző torzítások, ám úgy érzi, már azzal is jót tud tenni, hogy helyesen hangsúlyozva olvas fel egy szöveget. Éppen ezek miatt tud nehezen nemet mondani egy-egy felkérésre. Elmondása szerint az, hogy valaki megbízik benne és segítséget kér tőle, már elegendő indok arra, hogy elvállalja a felkérést és segítsen.

Számomra Attila bácsi a sokoldalúsága miatt példakép. Olyan hihetetlen munkabírás, kitartás és elhivatottság jellemzi, ami csodálatra méltó. Úgy gondolom, mindenkinek meg kell találnia az életében azt a területet, amiben ki tud teljesedni, és amit hasonló lendülettel tud csinálni.

Radva Luca

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!