Kultúra Szórakozás

“Sosem szabad feladni”

17 évesen már regényt írt, novellái több helyen jelentek meg, az írás mellett pedig pszichológusként dolgozik. Szilágyi Helénát sikerről és kudarcokról is kérdeztük. 

Még kamasz voltál, amikor megjelent az első regényed. Hogy-hogy ilyen korán?

Már 8-9 évesen találtam ki történeteket, Utazás a múltba című regényemet pedig a Colorcom kiadó jelentette meg, ami akkoriban pont szerzőket keresett, megpróbáltam, sikerült.

Milyen visszajelzést kaptál az első könyvedről?

Többségében jó visszajelzéseket kaptam, meg is lepődtem, de örültem neki.

 Pszichológiára készültél, de nem vettek fel elsőre, hogyan élted meg ezt a kudarcot?

Nagyon rossz érzés volt, de nem adtam fel, újraérettségiztem, elkezdtem dolgozni és másodjára sikerült bekerülnöm.

Grafikusként is dolgozol.

Igen, általános iskolában a rajztanárom nagyon biztatott, hogy ezen a pályán induljak el, tehetségem is volt hozzá, jó helyezéseket értem el rajzversenyeken. Elvégeztem egy OKJ-s tanfolyamot, így sikerült ebbe a szakmába is belekóstolnom.

Olvastam Az utazás a múltba című regényedet, ami engem is megérintett, mert én is faluból jöttem, így ismerős volt az érzés. Mi inspirált az írás során?

Édesanyám vidéki, ezért sokat jártam le faluba, és ezt nagyon is szerettem. Főképpen innen jött a téma, valamint akkoriban A büszkeség és balítélet című könyv volt a kedvencem, ebből is merítettem ihletet, például a karakterek kialakításánál.

Hogyan látsz bele ennyire mások érzelmi világába?

Talán szakmai ártalom is, de mindig is érzékenyebb voltam, szerettem segíteni azoknak, akik nehezen illeszkedtek be egy közösségbe.

Olvastam, hogy a veronai buszbalesetről is írsz, milyen formában dolgozod fel a témát?

Először amikor meghallottam, mélyen megérintett, mert én is a Szinyei Merse Pál Gimnáziumba jártam. Összeállt egy pszichológusokból álló segítő brigád, amelyhez én is szerettem volna csatlakozni, de végül elegen lettek, úgyhogy nem utaztam ki, viszont egy novellában próbálom feldolgozni az eseményeket.

Mikorra készül el ez a történet?

Mivel egyszerre több regényt írok, képzésekre is járok mellette, így nem tudom. Mindig kell egy kis ráhangolódás, hogy írni kezdjek. Beteszek egy kis zenét, közben pedig kávézgatok.

Mit teszel ha valamit határidőre kell írni, de nem jön az ihlet?

Sokszor az akaraterő segít nekem, hogy valamit teljesítenem kell, ilyenkor egyszerűen leülök és megírom.

Kicsit beszélj arról, hogy miket csinálsz párhuzamosan. 

Másfél éve végeztem mint pszichológus. Jelenleg egy pedagógiai szakszolgálaton dolgozom, nevelési tanácsadó vagyok. Szakértői vizsgálatokat végzek, ami elég kimerítő, mivel vidéken van a munkahelyem, én pedig pesti vagyok. Fárasztó az utazgatás, de van időm levésni a gondolataimat. Emellett művészetterápiát is tanulok, ez úgy érzem, pont ötvözi ami én vagyok, a pszichológiát és a művészetet, de elkezdtem klinikai szakpszichológusnak is tanulni.

Mit tanácsolnál azoknak, akiknek nem sikerül a felvételi, és nem tanulhatnak egyből azt amit szeretnének?

Ez egy olyan dolog, amit meg kell gyászolni, nagyon nehéz feldolgozni, újra felállni, hiszen ez eléggé megtépázza az ember önbecsülését. Sok lehetőség van: újra érettségizni, okj-s tanfolyamra jelentkezni, vagy elmenni dolgozni. Sokat segít az is, ha az embernek van egy támogató családja. Sosem szabad feladni, mindig elérhető célokat kell kitűzni, majd egyre feljebb törni.

Zatureczki Ivett

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!