Életmód Filózás

Locsolkodás: jópofizás vagy móka?

A locsolás szép hagyomány. Persze, mi lányok nagyban hangoztatjuk, hogy így nem szeretjük, ha büdösek leszünk, meg úgy nem szeretjük fogadni a fiúkat ilyenkor, de meg vagyok róla győződve, hogy a lelke mélyén mindenki várja a locsolókat. Igenis jóleső dolog, ha valaki gondol ránk és megtisztel minket azzal, hogy eljön hozzánk, bár ezen a ponton azért különbséget szeretnék tenni a családtagok és a kortárs fiúk között.

Egy rokon esetében sokkal inkább érvényes lehet néhány családban az unottság és az, hogy a hagyományt feleslegesnek tartjuk. Szerencsére nem ez a jellemző, de sajnos ilyenkor néhány esetben valóban csak a kötelező köröket futják le a család felnőtt férfi tagjai fiaikat, unokáikat magukkal vonszolva. A kisfiúk unják a számukra unalmas női rokonokat, az unalmas női rokonoknak pedig csak púp a hátán ez a látogatás. A formális beszélgetés, a szokásos „de sokat nőttél, mióta nem láttalak” (mindkét félről) és az arcra ragasztott mosoly hamisítatlan jellemzők. Ezen a formális „jópofizáson” azonban szerencsére lehet változtatni. Egy-egy különlegesebb köszöntővel, vicces ajándékkal feldobható a dolog.

Az osztálytársak, haverok, barátok esetében más a helyzet. A lányok részéről úgy gondolom, hogy izgalom várni. Vajon eljön-e az az egy ember, vajon kik jönnek, vajon mivel fognak idén előrukkolni. Itt el kell mondanom a rossz tapasztalatomat. Sajnos, ha nem vagy elég „menő” vagy nincs sok fiú ismerősöd, akkor hiába vársz. Mivel egy délelőtt kevés idő, ezért kialakul egy fontossági sorrend. Aki nem kerül fel a listára, az maximum hallgatni tudja a hét második felében a többiektől a locsolós sztorikat. Szerintem tehát egy jó kapcsolat megerősítése és bizonyítéka, ha a fiú akár egyedül, akár csapatban elmegy a lányhoz. Ilyenkor a megviccelés, a szóda és a poénkodás is belefér, a jó hangulat mindenképpen garantálva van. Már csak azért is, mert a fiatalok egy részének ez a hagyomány csak egy újabb alkalmat teremt a piálásra.

Hangsúlyoznám, hogy nem vagyok alkoholellenes. Sőt. De mindent csak mértékkel, a megfelelő helyen és időben. Szerintem nem lenne szabad arról szólnia ennek a hagyománynak (is), hogy délre az adott társaság minden tagja seggrészegre issza magát. Alapozás reggel, egy-két kupica pálinka itt, két-három kupica pálinka ott. Gyorsan és hirtelen üt fejbe. Az ivók részéről biztos nagy poén, de ha 11-kor beállít hozzám egy csapat piaszagú fiú, azt már nem biztos, hogy túl jó néven veszem.

Alkoholról és pénzről

Akinek nem az alkoholról szól a locsolás, annak meg sok esetben a pénzről. Ha a kortársaktól nem is a pénzjutalom a jellemző, a családtagok általában csoki és tojás helyett több-kevesebb költőpénzt nyomnak a fiúk/férfiak kezébe. Egy sikeresebb locsolókörút után egész szép összeg tud összegyűlni. Ebben az esetben sem mondom, hogy a pénzgyűjtés rossz dolog, csak azt, hogy szerintem baj, ha valakinek csak arról szól. Szerencsére többen is egyetértenek ezzel a véleményemmel. Egyik barátom például azért nem nagyon szeret locsolni járni, mert nem akarja, hogy azt higgyék róla, csak a  pénzért csinálja.

Tisztelet a kivételnek! Szerencsére nagyon sokan vannak, akik egyik táborba se tartoznak. Nekik meg szeretném köszönni, hogy éltetik a hagyományt és veszik a fáradságot a locsolásra. Ez egy olyan népszokás, ami igen értékes és egyedivé tesz minket. Nem vallom magam fanatikus hagyományőrzőnek, de vannak dolgok az életben, amiket nem érdemes veszni hagyni.

Kedves fiúk! Higgyétek el nekem, szép gesztus a locsolás, a lányok örülni fognak nektek. Vegyetek egy finom kölnit, tanuljatok meg egy versikét, hívjátok a barátaitokat magatokkal és szerezzetek egy szép délelőttöt magatoknak, és a lányoknak. Kedves lányok! Ne zárkózzatok be. Fogadjátok szeretettel a fiúkat és becsüljétek meg ezt a gesztust tőlük. A locsolás egy olyan hagyomány, amit mindenképpen meg kell őrizni.

Radva Luca

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!