Életmód Lelkizés

“Ne csak túlélni akarjuk”

A mozaikcsalád egy olyan családot takar, ahol a szülőknek már vannak korábbi kapcsolatból származó gyerekei. Ha ismerős a helyzet, akkor nagy eséllyel van fogalmad a mozaik családokról, ha nem, akkor most testközelből is megismerheted interjúalanyom, Borcsi élményein keresztül.

Az én családom többszörösen mozaik család. Már előttem is az volt. Édesanyámnak van egy fia (Szabi) és egy lánya (Mero), az édesapámnak pedig két fia (Laci és Jóska). És kettőjüknek én vagyok a közös gyereke.

Mi volt a legnehezebb egy sokgyerekes mozaikcsalád tagjaként?

Sokáig nem értettem, amikor az általános iskolában a bemutatkozásokban elmondtam, hogy négy testvérem van, akkor miért kérdezik meg, hogy féltestvére-e. Mégis mit számít, hogy fél vagy egész? Minket úgy neveltek, hogy ennek semmi jelentősége nincs. A féltestvér az én szememben úgy hangzik, mintha azt mondanám, nem szeretem őket annyira, hogy az édestestvéremnek tartsam.  Szerintem minden ugyanolyan volt, mint az édestestvéreknél. Mindenesetre egy jól működő mozaikcsaládban felnövő gyereket nem tudsz annál jobban megbántani, minthogy feszegeted, hogy a féltestvérei nem is a testvérei. Visszatérve a kérdésre, nem gondolom, hogy bármitől nehezebb lett volna nekem egy mozaik család, mint egy normális család. De erre persze a bátyáim tudnának a legjobban válaszolni, akik idősebbként kerültek a szüleimmel egy fedél alá, és a nővéremet meg engem csak plusz púpnak kaptak a hátukra. Habár sosem kérdeztem őket erről, de nem gondolom, hogy bármelyikük is elcserélné a családunkat, ha lehetne. Talán Szabi nem maradéktalanul elégedett, de ő azt hiszem egyszerűen nem szereti a szociális kapcsolatokat. Neki sem a családdal vannak gondjai, vagy a testvéreivel, vagy a szüleinkkel, inkább csak jól érzi magát egyedül.

Azt már tudjuk, hogy a féltestvér is igazi, és nincs is ezen mit vitatni  De mit gondolsz, mitől más egy mozaik család, mint egy „hagyományos”?

Az én szememben ez csak attól más, hogy többen vagyunk, mint egy átlag család. De alapvetően nyitottabb emberek is lettünk. Az, hogy látom, hogy a nővérem apukája és az én apukám minden családi alkalmon együtt sörözik nekem azt mutatja, hogy nincs értelme haragudni másokra. Persze ők sem voltak az első perctől barátok, de manapság már halál lazán hívják egymást, ha probléma van. A nővérem apukája autószerelő, mikor apu lerobbant azonnal őt hívta, hogy segítse ki. Megvan közöttük az a fajta bizalom, ami szerintem nagyon ritka egy ilyen helyzetben. Emiatt a testvéreim és én sem vagyok haragtartó, sőt kifejezetten utáljuk a konfliktus, és addig addig kerülgetjük egymást még valaki bocsánatot kér. Engem a család nyitottabbá tett. A kultúrák, az emberek és a vallások felé is.

Végül mit tanácsolsz annak, aki mozaik családban él? Hogyan lehet „túlélni”?

Talán pont az a lényeg, hogy ne csak túlélni akarjuk. Őszintén én nem nagyon látom benne a rosszat. Szerintem az, hogy a testvérek egymással jó viszonyban vannak-e abszolút nem attól függ, hogy vérrokonok-e vagy csak egyszerűen összekerültek. A nővérem gyerekeinek például három nagypapájuk van. Ők így nőnek fel, nekik ez nem fura. Engem is így neveltek, nekem nem zavar, hogy a nővéremnek más a vezetékneve. Ebből viccet is lehet csinálni. Ha valaki különbözik a másiktól, akkor mindig találunk olyan vérvonalat, amire fogni lehet a hibákat. Azt gondolom, mi azért vagyunk jó testvérek, mert együtt nőttünk fel, ettől működik. Nem csak a családi rendezvényeken találkoztunk, mint a többi rokonnal. A mozaik családok egyik problémája az, hogy csak az esküvőkön, keresztelőn, szülinapon találkoznak. Persze olyankor mindenki jópofizik egyet, de ettől még nem lesztek testvérek.

Harsányi Kata

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!