Mások kérdezték

Nincs életcélom

"Nincs életcélom"

Sziasztok!

Rengeteg ideje úgy érzem, már alig okoznak örömöt azok a dolgok amelyek egy-két éve még szinte az életemet jelentették. Imádtam énekelni és gitározni, énektagozatra járok, nemrég bandát alapítottam,  még egy elég rangos kórusnak is tagja voltam, de nagyjából fél éve elkezdett elcsuklani, elhalni a hangom éneklés közben, és sokszor nagyon fájt is a torkom. Mikor másodszorra mentem el foniáterhez, akkor derült ki, hogy nagyon megerőltettem a hangszalagjaimat és így már nem zárnak rendesen. Azóta szinte teljesen értelmetlennek érzek mindent, már nem ülök le olyan szívesen gitározni, alig hallgatom azokat a zenéket amik a kedvenceim voltak… Hangterápiára járok, kicsit elvileg javult is ahhoz képest, de egyszerűen már nem érzem úgy, hogy szeretnék énekelni. Próbálkozom sokszor, de valami nem az igazi.  Már az egész tagozatot is gyűlölöm. Ez volt a nagy álmom, de idén vettem észre mennyire szadista és érzéketlen a tagozat vezetője, aki a kórust is vezényli. Nem képes elfogadni, hogy orvosi utasításra kellett ott hagynom a kórust, és már nem is akarok visszamenni. Nem is tudom, mit érzek tulajdonképpen, nem látok más utat, csak azt, ami eddig voltam, viszont már mintha valami egészen más lennék. Nem tudom már azt mondani, hogy szeretem a punkzenét, pedig nem is utáltam meg. És nem akarom feladni, még csak most kezdődött volna az egész, úgy tűnt, minden álmom valóra válik, aztán egy varázsütésre értemét veszítette minden. Vajon még mindig szeretek gitározni? Még mindig szívesen énekelnék ha bírná a torkom? Néha úgy érzem jó lenne, és mindig ezeket mondom ha az emberek rákérdeznek a hobbimra, de valahogy már más. Nem az igazi. És úgy érzem, beszorultam egy keretbe, és nem tudnék más lenni, és nem is tudom hogy akarok e. És csak szenvedek és egyedül akkor nyugszom meg, ha sorozatot vagy filmet nézek. Rengeteget netezek, pedig tudom, hogy az nagyon nem tesz jót. Szeretnék megtanulni gördeszkázni, menni már tudok is vele, csak nagyon rosszak az utak ahol lakom és most még csúszik is minden… Imádom a képregényeket, de semmi több. Nincs életcélom, nem tudom, szeretem-e még azokat amikben eddig biztos voltam, vagy csak azért érzem így mert a hangom tönkrement… Magányos is vagyok, nem találom a helyem, pedig elvileg sokan szeretnek, de egy barátnőm valamiért feltűnően kerül (nem találkozunk minden nap de sosem keres és nem ismeri be hogy egyszerűen le se szar,mindig van valami kifogása, és mindig azt mondja, nem ér rá, de másokkal mindig simán találkozik, és mikor hármasban voltunk egy másik legjobb barátnőmmel, szinte csak vele foglalkozott és akkor is tagadta, most meg ettől a barátnőmtől hallom vissza, hogy talán azt gondolja, hogy hagyni kéne a barátságunkat de nem tudja miért nem keres mert neki is mindig azt mondja hogy csak nem tudjuk megszervezni a találkát… és nagyon mérges vagyok.), a családommal sem a régi, apukámmal és anyukámmal is nehéz volt az utóbbi időben… anyával már rendeződött de apával még mindig távolságtartó vagyok pedig nem akarok az lenni az öcsém is éppen kamaszodik és alig beszélgetünk, az osztályt szeretem, de nem találom benne a helyem… ahh nem tudom. Bocsánat, hogy ennyit csapongtam, és ha kihagytam egy-két (sok) vesszőt, csak azért volt, mert lusta vagyok. 😀 Szóval szeretnék minderre tanácsot kérni. Előre is nagyon köszönöm!!

Válasz:

Szia!

Hűha, a leírtak alapján nagyon összetett helyzetben lehetsz most! Nem csodálom, hogy nem találod a helyed, ha az életedben eddig központi szerepet játszó zene félig eltűnt a hétköznapjaidból.

Mivel írtad, hogy nagyon nem szimpatikus az a tanár, sem a módszerei, felmerült bennem a kérdés, hogy vajon az egész éneklésből-zenélésből eleged van már, vagy csak a tagozat utáltatta meg veled őket? Vagy lehet, hogy hobbiszinten, a kötelezőségektől eltekintve szívesen folytatnád még a zenélést? Egészségügyi okok miatt lemondani az éneklésről tényleg nagyon fájdalmas lehet, de még ha énekelni nem is tudsz ilyen hangszálakkal, mi a helyzet a gitározással? Ezt szerencsére hangszálaktól függetlenül tudnád folytatni, talán egy kis pihenő után újra megjön hozzá a kedved. Ha pedig nem, akkor lesz majd más helyette.

Az ember folyamatosan változik, ahogy fejlődik a személyiségünk, átalakulhat az érdeklődési körünk is, az értékrendünk, és úgy összességében minden… Teljesen természetes, ha új területek iránt kezdesz érdeklődni, amik eddig nem voltak jelen az életedben. Úgy tűnik számomra, hogy egyszerűen egy változásokkal teli időszakon mész keresztül – változol belül is, és ezzel párhuzamosan életed különböző területei is változnak. (Ahogy te is fogalmaztad, már mintha valami egészen más lennél.) Nagyon jó, hogy ilyen tudatosan próbálod kezelni a helyzetet, és rálátsz a dolgokra, mert nem mindenki tud ilyen megterhelő élethelyzetben ilyen éretten reagálni.

Van úgy, hogy az ember azt hiszi, jó úton jár, majd később eszmél rá, hogy nem is erre kéne mennie… Személy szerint nekem nagy döntések előtt az a stratégia szokott segíteni, ha nem (csak) azt gondolom végig, hogy mit szeretnék csinálni, hanem azt, hogy mit nem. Szóval kizárásos alapon is gondolkozhatsz akár kicsit, ez is segít meghatározni, hogy kik vagyunk, mi az érdeklődési körünk (egy kézzelfogható példát véve: ha biztosan érzed magadban, hogy nem szeretsz focizni – vagy legalábbis nem érdekel komolyabban –, akkor egy valamit már „kihúzhatsz a listáról”). Tehát ha tudod, hogy mit nem szeretnél, az segíthet átlátni, hogy mi az, amit szeretnél.

A sorozat és filmnézés remek kikapcsolódás, amikor rengeteg dologgal kell foglalkoznom és túlterhelt vagyok, én is csak filmekkel tudom egy kicsit „kikapcsolni az agyam”. De az nagyon jó, hogy próbálsz a netezésen kívül más időtöltést is találni! A gördeszkázás remekül hangzik – persze télen tényleg nem a legkönnyebb gyakorolni, de nemsokára megjön hozzá a jó idő. Addig is, bár nem tudom milyen lehetőségek vannak az otthonod környékén, de nézz utána esetleg, hátha vannak kialakított (sőt talán fedett) gördeszka pályák valahol. Érdemes esetleg valamilyen gördeszkás csoportot is keresni: biztos van olyan, ahol együtt gyakorolnak az ugyanannak a sportnak élők, talán még szívesen tanítanak is pár trükköt az érdeklődőknek! És így még új embereket is megismerhetsz.

Amikor sok változáson megy keresztül az ember, a leghasznosabb nyitottan hozzáállni mindenhez, és kicsit „körülnézni a világban” – az ember sose tudhatja, hol talál valami igazán hozzáillő hobbit vagy egyebet. Nagyon jó, hogy már elkezdtél keresgélni, csak így tovább!

Persze az életcél keresés mellé még családi és baráti zűröket is átélni… Tényleg nem vagy könnyű helyzetben! Ha csak teheted, próbáld meg mindenkivel tisztázni a dolgokat (tudom, nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik), az őszinte kommunikáció csodákra képes! Örülök, hogy anyukáddal már javultak a dolgok, idővel biztosan a többiekkel is fog, főleg ha tényleg próbálod megtalálni a megoldást!

A kerülős barátnőd esete tényleg furcsa, főleg ha semmi konkrét kiváltó előzménye nem volt az egésznek… De az is lehet, hogy ez is része a változékony időszaknak, amin most keresztül mész: változik a másokkal való kapcsolatod is. Néha új barátokat szerzünk, néha pedig el kell engednünk azokat, akikkel már nem tartozunk össze. Persze ha tudod, mindenképp próbáld meg megbeszélni vele, hogy mi is történt a kettőtök barátságával. (Ki tudja, talán ő is éppen sok változáson megy keresztül, ami miatt így viselkedik.)

Szó ami szó, nem vagy könnyű helyzetben! De a leírtak alapján úgy érzem kitartóan próbálsz úrrá lenni a helyzeten, ne add fel, előbb-utóbb megtalálod a helyes utadat!  Az elsőre ijesztőnek tűnő változásokban pedig az a jó, hogy megadják a lehetőséget, hogy fantasztikus új dolgok szülessenek belőlük. Szóval csak így tovább, és nyugodtan keress minket a továbbiakban is!

Szép napot,

Orsi

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!