Kultúra Szórakozás

A színpad az otthonom

Érezted már úgy, hogy elmész egy színházi előadásra, és késztetést érzel arra, hogy te is felpattanj a színpadra? Esetleg annyira megtetszik egy darab, hogy legszívesebben szerepelnél benne? Nos, nekem ismerős az érzés, hiszen jelenleg a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház utánpótlás csoportjának tagja vagyok.

A kezdetek

Amikor harmadik osztályba léptem, alig vártam, hogy színjátszós lehessek, hiszen előtte minden egyes színházi előadáson úgy ültem a nézőtéren, hogy közben arra gondoltam: én is ezt akarom csinálni, színpadon állni, játszani és felkelteni mások érdeklődését a színház világ iránt. Ekkor még nem is sejtettem, hogy mennyi mindent fog jelenteni számomra ez az elfoglaltság. Az álmom 2008-ban vált valóra. Az első fellépésemen a salgótarjáni színház színpada, – vagy ahogy csak mi hívjuk a „Józsi” – rettentően hatalmasnak tűnt. Az elején nagyon feszült voltam és izgultam, mert én indítottam a darabot, de amint előbújtam a takarásból a lámpalázam szertefoszlott. A reflektorok a szemembe világítottak, így a fényáradattól, még ha akartam sem tudtam volna megmondani, hogy mennyi ember ülhet a nézőtéren, de igazából már nem is érdekelt. Az járt csak a fejemben, hogy végre itt lehetek, és azt csinálhatom, amit már régóta szerettem volna.

A színház szeretete

Mai napig imádok belépni a színházterembe, ahol megcsapja az orromat az az összetéveszthetetlen illat… A színház illata! Az üres, vagy teli nézőtér (attól függ, hogy próbákról vagy előadásról van-e szó), a hatalmas színpad. Aztán az érzések is magukkal ragadnak és nem eresztenek! Innentől kezdve megszűnik a külvilág. Egy másik világba csöppenek, ahol az lehetek ami/aki szeretnék, csak a szerepemtől függ.

A színjátszás azonban nem csupán csak a színpadhoz köthető, hiszen egy üres szobában is ugyanolyan beleéléssel tudom átadni magam a szerepnek, mintha a színház falai között lennék. Teljesen mindegy, hogy éppen hercegnőt vagy szobalányt alakítok, a lényeg, hogy jól érezzem magam a szerepben, ebben viszont külső tényezők is segítenek például próbákon a jelmezek, vagy az előadás kellékei: a világítás, a hangok és díszlet.

unnamed

Egy jó társaság

A színjátszásban azt is nagyon élvezem, hogy olyan társaságban vagyok, ahol elengedhetem magam és nem görcsölök rá semmire. Ebben a csapatban elengedhetetlen a bizalom és a közös együttműködés, illetve a másikra irányuló figyelem.

Tanulási lehetőség

Ebből a hobbiból rengeteget lehet tanulni, nem csak a színházról. Tapasztalatom szerint, aki jár színjátszóra, az sokkal könnyebben áll ki az emberek elé, nincs benne akkora feszültség, mint másokban. Régen én is lámpalázas voltam, de most már egyáltalán nem jelent gondot, ha részt kell vennem egy iskolai ünnepségen.  Lassan már tíz éve űzöm ezt a hobbit, és bátran állíthatom, ez volt életem egyik legjobb döntése. A színház iránti szeretetem az évek során egyre csak nőtt, és úgy érzem, megtaláltam a helyemet.

Tóth Alexandra

Információ az írórol

szerk

Szólj hozzá!