Mások kérdezték

Mit tegyek azért, hogy az önbizalmam visszatérjen?

19 éves lány, M.Rose19

 

Kérdés:

Én egy 19 éves lány vagyok 1 év és 2.hónapos párkapcsolatban élek párommal és boldognak is mondható…De sajnos néha nem úgy érzem, mint ha boldog lennék.. Nem a párkapcsolatom miatt, azzal nincs gondom, hanem saját magam miatt.. Úgy érzem, hogy semmit sem tudnék megtenni, önbizalom hiányban szenvedek.. ahogy magamon ítélem, kritikusan is önbizalom hiányom volt.. 10.osztályban volt önbizalmam, de azóta amióta egyszer édesanyámmal összekaptam és rövidre vágta a hajam azóta összeomoltam. Most már végzős vagyok és itt az érettségi is a nyakamban… Az önbizalmam nélkül félek, és nem tudok bízni emberekben, sajnos a páromnál csak alapbizalom van nem teljes bizalom ami fontos egy kapcsolatban… Nem tudom, hogy mit tegyek az önbizalmam vissza szerzéséhez, és ezért is vagyok folyamatosan frusztrált és kétségbeesett… Mindig rossz kedvem van, és bármit teszek csak azért, hogy újra tudjak rendesen és folyamatosa n mosolyogni… Magamért és páromért, hogy végre lásson felvidult boldog mosollyal vele élni… Mit tegyek??? Kell a tanácsotok.. :c

 

Válasz:

Szia M.Rose!

 

Nagyon érzem a leveledből, mennyire elkeseredettnek és reménytelennek látod a helyzeted és hogy nehezek így számodra a hétköznapok. Jó, hogy írtál nekünk és segítséget kértél, ezzel máris megtetted az első lépést a javulás felé. Remélem, hogy a válaszunk elég erőt és bátorságot fog adni ahhoz, hogy ezt az utat folytasd és legalább olyan boldog legyél, mint korábban, de inkább még boldogabb. Azt is érzem, hogy nagyon elszánt vagy, hiszen írtad is, hogy bármit megtennél azért, hogy újra mosolyogni tudj. Ebből mindenképp előnyt kovácsolhatsz, az elszántság a bátorsággal már fél siker.
Nagy érettségre és jó önismeretre vall az, hogy ennyire pontosan fel tudod idézni, mikor omlott össze az életed, szerintem ez jó kiindulópontja lehet annak, hogy újra a régi legyél. Az a veszekedés és a hajvágás nagyon megviselhetett téged, ha még most is ennyire pontosan fel tudod idézni. Mi történt akkor pontosan? Min kaptatok össze ilyen csúnyán? Mi vezetett oda, hogy édesanyád levágta a hajad? Milyen érzéseid voltak akkor? És ha most visszagondolsz a történtekre, hogy érzel?
Sokszor az ilyen események megtörténnek, és utána nem beszélünk róla a szüleinkkel, de másokkal sem, mert rosszul érezzük magunkat, szégyelljük magunkat. A szülőknek lehet, hogy bűntudatuk van, megbánták, amit tettek, mi pedig inkább szeretnénk elfelejteni az egészet úgy, ahogy van. Ha mégis szóba kerül, úgy érezzük, hogy ők tök máshogy emlékeznek rá, vagy szinte alig emlékeznek, mert nem is számított nekik annyira a dolog, mint nekünk, miközben a gyermekükként hurcoljuk magunkban a rossz érzéseket. Te próbáltál már édesanyáddal erről beszélni? Ő hogy emlékszik arra, ami akkor történt? Egy őszinte beszélgetés után egészen más színben tűnhet fel ez a veszekedés és a hajvágás is.
Ó, és ha már újra a hajadat említem… a leveledből azt érzem, hogy ez egy nagyon fontos kérdés neked, és valahogy azzal a hajvágással mintha az önbizalmadat is elvágták volna. Milyen volt a hajad a veszekedés előtt, miután levágta, és most? Mikor volt utoljára olyan hajad, amit igazán szerettél és a tükörbe nézve azt érezted, hogy „Igen, ez én vagyok!”? És ha most senki más véleménye nem számítana, csak a tiéd, akkor milyen lenne? Szerintem nagyon fontos, hogy jól érezd magad a bőrödben, és nőként a hajunk talán az egyik legfontosabb dolog, ami magabiztossá tesz minket. Találd ki a neked leginkább tetsző frizurát és irány a fodrász! Talán nem fog menni veszekedések nélkül, de ha higgadtan elmondod a környezetednek az érzéseidet, szerintem meg fogják érteni, hogy szükséged van erre, még édesanyád is. Végső soron felnőttél és a hajad csak a tiéd, ki más dönthetne róla?
Azon kívül, hogy ezzel a veszekedéssel foglalkozol, szerintem az is nagyon fontos, hogy lásd, milyen nehéz ez az időszak. Próbálsz boldogabb lenni, hogy a pároddal minden rendben legyen, minden nap igyekszel mosolyogni, élni, mint a többiek és mindeközben itt az érettségi is, ami azért bárhogy is nézzük, egy hosszú korszak lezárása olyan vizsgákkal, amik fontosak. Aki ezt kívülről látja, sokszor nem is érti, mennyire nehéz ez.
Remélem, hogy ez a levél tényleg segít még egy-két fontos lépés megtételében, de ha még bármit kérdeznél, vagy beszélgetnél erről hosszabban, keress minket skype-on vagy telefonon! Ha pedig a sulidban van iskolapszichológus, nyugodtan keresd fel őt is, biztos vagyok benne, hogy szívesen meghallgat és tud tanácsot adni abban, hogy élheted túl könnyebben ezt a nehéz időszakot.

Sok sikert az érettségihez és a párkapcsolatodhoz is, remélem, nagyon hamar újra boldog leszel! 🙂

 

Noémi

Információ az írórol

Siteadmin

Szólj hozzá!