Mások kérdezték

Máshol is van ilyen rossz osztályközösség?

16 éves lány, fanni1211

 

Kérdés:

Tízedikben még mindig megy a piszkálódás. Van, aki folyton hangosan beszól a másiknak valamit, mások pedig úgy beszélnek ki, hogy ott állsz 1 méterre tőlük. A többiek kétszínűek, ha házi kell vagy az órai vázlat, akkor persze kedvesek, de a hátad mögött elhordanak mindennek, kinevetnek, nem képesek a keresztneveden szólítani. Az a vicces nekik, ha másokról megalázó, előnytelen képeket készíthetnek, amikor azok nem figyelnek oda. Mindig ott van a telefonjuk a kezükben, még órán a tanárokról is készülnek ilyen képek, és azután meg odaírnak valami hülyeséget. Volt olyan, hogy szelfiztek előttem, én is belekerültem, de a háttérben bambultam éppen, és pirossal bekarikázták a fejem, persze erről nekem nem szóltak, csak láttam, amikor szerkesztették a képet, amit el is küldtek Snapchaten, vagy nemis tudom hol. Ezek után még csodálkoznak, hogy nincs rendes osztályközösség.

Válasz:

Szia!

 

Teljesen megértem, hogy zavar, bánt, ahogyan az osztálytársaid viselkednek. Hiába vagytok már tízedikesek, a viselkedés érettsége nem feltétlenül korfüggő, tízedikben egyébként is sok helyen gyakoriak az általad felvázoltakhoz hasonló jelenségek, más osztályközösségekben is.

Amit fontos tudnod minderről: a piszkálódás többnyire nem a kiszemelt alanynak szól, sokkal inkább belső feszültségekről árulkodik. Olyan belső konfliktusokról, frusztrációkról, melyeket akár maga a személy sem ismer fel önmagában, gyökerüket mindenesetre sok esetben nem, így azok megoldatlanul maradnak, valahol azonban le kell, hogy vezetődjenek, amire “jó” lehetőséget nyújt mások kigúnyolása, bántása.

Ehhez pedig sajnos kiváló eszközként szolgálhatnak az általad is felsorolt telekommunikációs eszközök, csatornák, mint például az okostelefon és a Snapchat.

Mindezt azért írom, mert elég nagy fába vágnád a fejszéd, ha egy egész osztályközösség egyes tagjainak minden problémáját meg akarnád oldani, vagy ha mindenkit jóra próbálnál bírni. Ha azonban a leírtak alapján egy kicsit másképp tudsz tekinteni viselkedésükre, más színezetet kapnak cselekedeteik, és talán kevésbé fognak bántani.

Persze cselekvésbe is lendülhetsz és meg is próbálhatsz változtatni mindezen, ha kellő ambíciót, energiát érzel ehhez magadban. Ebben az esetben elbeszélgethetsz az osztálytársaiddal, rávilágíthatsz, mennyi fájdalmat okoznak ezzel másoknak. Hozz olyan példákat, ahol az általuk bántottak szerepébe tudják képzelni magukat. Az ilyen tükrözések ráébreszthetik őket arra, mit is tesznek, mit is okoznak valójában. Nem biztos, hogy bántó szándék vezérli őket, csak éppen nem tudják, hogy fájdalmat okoznak. De ha te kicsit rá tudnád vezetni őket, könnyen lehet, hogy elszégyellnék magukat és felhagynának korábbi viselkedésükkel. Sok olyan történetet hallottam, ahol hajdani “bántalmazók” évekkel később döbbentek rá és szégyellték el magukat korábbi tetteik miatt. Olyan erős bűntudat kezdte gyötörni őket, amit nehezen tudtak elengedni. Mindezt csupán kamaszkori viccelődések miatt.

Ha úgy érzed, egyedüli törekvéseid kevésnek bizonyulnak, fordulhatsz az osztályfőnökötökhöz is segítségért, ám ebben az esetben két fontos dologgal érdemes számolnod: 1) egyáltalán nem biztos, hogy ő alkalmas lesz egy osztályközösség konfliktusait célravezető módon kezelni. Ez olykor képzett szakembereknek (pszichológus, mediátor) sem sikerül. Ha nem megfelelően áll a helyzethez, akár el is mélyítheti a problémát.  2) könnyedén egy nem kívánatos szerepbe kerülhetsz osztálytársaid szemében, amiért “beköpted”, “feldobtad” őket ez ofőnél.

Egy biztos: próbálj meg mindent, amit jó szívvel meg tudsz tenni, ha pedig ne adj Isten nem éred el a várt hatást, ne könyveld el kudarcként, hiszen mindenki a saját sorsának kovácsa, te legalább megpróbáltad. Ne vedd magadra viselkedésüket, tudd, hogy az mélyen belül egy kompenzáció és valami egészen másról szól.

 

Üdv:

Zsófi

Információ az írórol

Siteadmin

Szólj hozzá!