Mások kérdezték

Bántott a pasim

Bántott a pasim

 15 éves lány, Nicky

Kérdés:

Amikor 13 voltam, jártam egy pasival. Először jó fej volt velem, és nem volt semmi baj, de fél év után elkezdett megváltozni. Egyik nap, mikor találkoztunk megütött. Nem volt semmi oka rá. Annyit mondott, hogy tudja, hogy egy másik fiúval beszéltem, azért késtem. Nagyon dühös volt, és én nagyon megijedtem akkor. Másnap úgy gondoltam, hogy ez csak egyszeri eset volt. Sajnos egyre durvább lett a helyzet. Ha valami rosszat mondtam, megpofozott. Volt olyan eset is, hogy elkezdett vérezni az orrom. Rettegtem, nem mondtam el senkinek, megtiltotta. Azt mondta, ha elmondom, úgy megver, hogy ott halok meg. Egyfolytában erőszakoskodott velem, de a többiek előtt mindig kedves volt velem. Tudtam, ha elköszönünk, ő újra kegyetlen lesz hozzám. Mindenhogy bántott, szavakkal, kézzel, néha megrúgott, néha leköpött. Borzalom volt, nem tudtam mit csináljak, állandóan fenyegetőzött. Tudtam, hogy nem mondhatom el otthon, apám alkoholista, alig van otthon…Még anyukámnak sem mondhattam el, ő meg állandóan dolgozott, veszekedett apámmal, hogy miért iszik, és a tesóimmal volt elfoglalva. Lefogytam, nem bírtam enni, aludni, a tanulás sem ment. Úgy néztem ki, mint valami zombi, mindenem fájt, tele voltam foltokkal, a szüleim észre sem vették, hogy megváltoztam, nem is érdekelte őket. Belül is fájt minden, véget akartam ennek vetni, de nem tudtam hogyan. Az volt a szerencsém, hogy elköltöztünk egy másik városba, így szakítottam a barátommal. Akkor este volt velem a legkegyetlenebb, ütött, vert, ahol tudott, én meg csak sírtam. Másnap elköltöztünk. Azóta néha próbál megkeresni, de nem válaszolok neki. A szüleimnek még mindig nem mondtam el, csak egy barátnőm tud róla. Úgy éreztem meg kell most ezt osztanom, mert nekem szerencsém volt ugyan, de nem tudom mit tettem volna, ha még tovább is ott kellett volna maradnom. Éjszakánként még így is sírok, van, hogy álmodom vele. Borzalom volt az az egy év. Hogyan tudnám elfelejteni?

Válasz:

Szia,

Először is nagyon bátor vagy, hogy leírtad a történetedet! A bántalmazás soha semmilyen körülmények között nem elfogadható(!), és még szörnyűbb, ha olyan követi el, akit az ember szeret. Büszke lehetsz magadra, hogy vissza merted utasítani a költözésetek után, így kilépve a körből. Úgy gondolom, hogy jól tetted, hogy elmondtad a barátnődnek, egy ilyen helyzetben nagy szükség van a támogatásra. Az, hogy nemet mondtál neki és nyitottál is a világ felé, mikor elmesélted a barátnődnek, egy hatalmas lépés! Sajnos a lelki sebek még lassabban gyógyulnak, mint a fizikaiak, így türelmesnek kell lenned. Tudom, hogy sablonosan hangzik, de az idő sok szempontból gyógyír. Fontosnak gondolom, hogy legyen melletted valaki, aki támaszt nyújt, például a barátnőd. A családban nem mindig egyszerű a dolgokat megbeszélni, de ha már legalább egy valaki van, akivel megoszthatod a gondolataidat, félelmeidet, segít a feldolgozásban. Illetve vannak helyek, csoportok, fórumok, ahol tudnak neked további segítséget nyújtani. Sok-sok erőt kívánok, és bármikor nyugodtan keress meg minket!

Üdv,

Zita

Információ az írórol

Siteadmin

Szólj hozzá!